Vertikális wobblerek

Régen még igencsak ritkaság számba ment a hasonló típusú műcsali, nekem a Salmo megismerésével jöttek képbe ezek a wobblerek, melyek igazából nem csak vertikális módszerre jók. Normál dobálós pergetésre is kiválóak, egy kicsit hasonlít a vezetésük a plasztik csali vezetésére, de fogósságban – bizonyos esetekben – meg is előzik azt.

Annak idején a Zipper keveredett a kezembe, egy pergető OB edzésnapján, süllő reményében került a zsinórom végére. Akkor még egy számomra kevésbé ismerős horgász, Piotr Piskorski szavai csengtek a fülemben: „Ez egy kiváló süllős csali!” Nosza, a süllők reményében fel is raktam, és hamarosan kapásom is lett, csakhogy nem süllő, hanem csuka volt a tettes. Mivel süllőtt szerettünk volna fogni – buta módon el is raktam, mondván, nem ez az idevaló csali.

A következő alkalom egy Tisza-tavi téli csukázás volt, amikor a zsinór végére került, pont egy olyan szituáció, amikor alig vagy nagyon nehezen tudtunk csak kapást kicsikarni. Ilyenkor szoktunk mással is próbálkozni, hátha bejön valamelyik spéci mozgás. Nos, az egy csukás emlék jól jött, mert ezen a napon 17 csukát fogtam, és ráéreztem a dobálós bevontatására. Innentől kezdve nemhogy hittem a csaliban, egyenesen imádtam! Nagyon sok vízen adta a csukát a Zipper, ehhez a fogóssághoz szerintem nagyban hozzátartozott a csörgőssége is.

Hozzá tenném, hogy akkoriban nem voltak még elterjedve a vertikális wobblerek, csak pár boltban lehetet kapni, és ott is nagyon limitált darabszámban. Természetesen innentől kezdve sokkal nagyobb figyelmet kapott a vertikális wobbler.

Azután jött a következő vertikális wobbler, természetesen ismét a Salmo volt a tettes, de most a Giant Chubi Darter. Ekkor még a vertikális harcsázás nem terjedt el, így nem is erre gondoltunk Adriánnal, amikor próbára tettük. Egy téli, letisztult vízen ismét a süllők voltak a célpontok, mivel nem voltak jó kapólevükben, így nem véletlenül jött az újabb próbálgatás. A süllőre akkoriban már próbáltuk a vertikális módszert, így a vertikális wobbler nem véletlenül került a szemünk elé. A Zipper ehhez könnyű volt, hiszen a nyolcméteres átlagos mélységben már nehéz kontrolálni. A Giant Chubi ellenben 110 grammos súlyával már megfelelőnek látszott, ezt már az első emeléseknél láttuk, hiszen igen jól tudtuk kontrolálni a mederfenék környékén. Talán negyed órát emelgetett vele Adrián, amikor elnehezedett a bot, és igen jó súly köszönt vissza – ami most sem az áhított süllő volt, hanem egy szép harcsa. Itt is volt meglepetés rendesen, sajnos a lehetőséget nem ismertük fel teljesen, így ismét a doboz aljába került ez a csali, mindaddig, míg a vertikális harcsázás be nem indult a Tisza-tavon.

Ekkorra már egyre elterjedtebbek lettek a vertikális wobblerek, majd a szerencse ismét mellém szegődött. Éppen a Salmo Rail Shad debütálásának évében ellátogatott hozzánk a Salmo cég alapítója, Piotr Piskorski, akivel pár napot a Dunán horgászhattam, kiismerve ezáltal a Rail Shad tulajdonságait. Igazából sok újat nem tudtam meg, de az apróságok sokat segítettek a wobbbler kiismerésében. Eleve nem egy ponton rögzíthető csaliról beszélünk, hanem sínen csúszó karikáról, amely a vezetési technika függvényében változtatja a helyét a csalin. A többi vertikális csalival ellentétben ennek van terelőlapja is. Piotr elmondása szerint egy igazi többcélú, nagyon sokoldalú csali. Ezt lehet úgy is vezetni, mint a plasztik csalikat, lehet vertikális is, de a dobós wobbleres peca esetében szintén működik.

A vertikális műcsalik alapvetően valóban erre a célra készültek, vagyis magunk alatti emelgetésre, azonban a horgászok leleményessége alakította dobálós pecás csalivá, amely módszerrel kiválóan tud működni. Lényege, hogy vezethetjük akár folyamatos bevontatással is, amikor hasonlóan egy normál wobblerhez eldobjuk, majd, mivel süllyedős műcsalik, megvárjuk, hogy elérje a megfelelő vízmélységet, és onnan kezdjük el a bevontatást. Itt nagyon sarkalatos a bevontatás sebessége, mert minden csalinál és persze vízmélységnél más sebesség kell, ezt magunknak kell begyakorolni. Ha figyelmesen vezetjük a csalit erre az ütemre, gyorsan rájövünk, és egy idő után rutinosan tartjuk ezt a mélységet. A következő lehetőség a szakaszos bevontatás. Ezt érdemes a mederfenék szintjén végezni, ekkor több sávot is átpásztázunk a csalinkkal, ugyanúgy eldobjuk, de most hagyjuk a wobblert lesüllyedni a mederfenékre. Innen egy határozott emeléssel indítjuk útjára, majd ismét hagyjuk visszasüllyedni. Ha megvan az ütem, azelőtt kezdjük el a következő beleemelést, mielőtt leérne a csalink. Ez szintén sok gyakorlással érhető el, de ezáltal fogósabb lesz a csalink az esetek nagy részében.

A vertikális felhasználása ellenben nagyon egyszerű: csak leengedjük a mélybe, és kisebb-nagyobb emeléssekkel ingereljük az alattunk lévő halakat. Az utóbbi leginkább csónakos horgászat, míg a dobós módszerrel természetesen partról is eredményesen használható. Legyen szó bármelyik módszerről vagy csaliról, érdemes megtanulnunk a vezetését, és persze használni is, mert a vertikális wobblerekkel az összes ragadozóra eredményesen pályázhatunk, legyen szó akár egy apró sügérről vagy legnagyobb ragadozónkról, a harcsáról.

Írta és fotózta: Lukácsi Béla
Megjelent nyomtatásban: Sikeres Sporthorgász Magazin XVI. évfolyam 8. (2021. augusztusi) számában.