Amikor először hallottam a Látóképi-tározóról, nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Jobban utánanéztem a víznek, és már ekkor tudtam, hogy hamarosan ellátogatok a számomra ismeretlen vízre. A Látóképi-tározó Hajdú-Bihar megyében, Debrecentől mintegy tíz kilométerre, nyugati irányban található. A tározó a mai formájában több mint 35 éve üzemel, vízfelülete 60 hektár.
Norbival indultam a behúzós horgászatra, hogy üldözőbe vegyük a látóképi vad pontyokat. A 8-as helyet választottuk, ennek nem volt különösebb oka, akkor ez jónak tűnt. Ezen a részen a túloldalon már nem lehet horgászni, bedőlt fák vannak, nádas, és itt a vízmélység nagyon kedvező volt. Úgy döntöttünk, hogy ezt a részt biztosan meghorgásszuk, de a parttól 40-50 méterre is találtunk jónak tűnő helyeket. Mivel behúzós horgászatra készültünk, ezért rövidebb, háromméteres Sonic botokat használtunk, amikre nagyméretű orsókat tettünk fel, vastag, 35-ös zsinórral.
Én ebbe a főzsinórba kötöttem bele a 20 méternyi Leadert, utána pedig egy közel egyméteres Leadcore-t, egy Running Rig szerelékkel. 140 grammos ólmot tettem fel, egy viszonylag hosszú előkével, rajta egy 4-es horoggal.
Az idei év újdonságával, a The One Big One bojlival csaliztunk, többféle méretben. Igazán nagyhalas bojlinak mondható, mivel bőven tartalmaz halproteint, chilit és némi sót is. Több fajta csalikombinációt is próbálgattunk, egy szem 26-ost, dupla 24-est, Norbi még pop up-pal is próbálta vonzóbbá tenni a felkínált csalikat. Én PVA-hálót is használtam, ami mellé csak pár marék bojlit szórtam.
Hihetetlen: ahogy besötétedett, meg is érkezett az első kapás. Norbinak egy gyönyörű, 13 kilogramm feletti látóképi tövest szákolhattam, ami két szem Big One bojlit vett fel. Aztán nála a reggeli órákban is megszólalt a kapásjelző, és élvezetes fárasztás után egy gyönyörű, tíz kilogramm feletti tőponty feküdt a bölcsőben. Feltűnt, hogy milyen vaskos a halak szája, ebből is látszik, hogy főként természetes táplálékon nevelkednek. A vaskosság mellett még nagy szájuk is van az itteni pontyoknak, egy 30 milliméteres bojli könnyedén belefér a halak szájába.
Az imént fogott pontyról Norbi telefonjával fényképet készítettem, amit azonnal fel is töltött a FISHINDA applikációba. Nagyon szeretjük ezt az alkalmazást, hiszen böngészhetünk mások fogásai között. Nagyon egyszerű a fogás feltöltés, mert az applikáció a telefon helyzet-meghatározásának köszönhetően kiválasztja a pontos helyszínt, ahol a halat fogtuk, és emellett még az időt és a dátumot is. Még megadhatjuk a halnak a faját, a hosszát, a súlyát, sőt, még azt is, hogy milyen csalival sikerült becsapni. Azt gondolom, érdemes használni ezt az alkalmazást, hiszen nagyon praktikus, és megkönnyíti a horgászatunkat.
Rengeteg a természetes táplálék a tóban, többek között a termetes rákok. Ezek a rákok megnehezíthetik a horgászatunkat, de akár jó is lehet. Összegubancolják az előkéket, ledarálják a bojlit. Viszont ahol van rák, ott van ponty is, mert ezek a pontyok imádják ezt a csemegét. Ezért is működik nagyon jól ezen a vízen a Big One bojlicsalád. Napközben Norbi ismét egy tíz kilogramm feletti tőponttyal pózolt, amit egy szem 24 milliméteres főtt Big One-nal fogott, de nekem is alkalmam volt megküzdeni az itteni vad pontyokkal.
Korábban említettem, hogy Running Rig szerelékkel horgászom. Igazából a lényege az, hogy ez egy fix szerelék, de a kapás után csúszó lesz az ólom, így biztonságosabban tudjuk fárasztani a halunkat. Ha esetleg elszakadna a zsinór, akkor az ólmot elhagyjuk, és csak maga a horogelőke marad a hal szájában, ami a későbbiek folyamán ki fog lökődni. A bojlit szándékosan engedtük el nagyobb távolságra a horogtól, ezáltal nem is nagyon fogtunk kisebb halakat. A horgászat végére még mindkettőnknek sikerült fognia a gyönyörű pontyokból, és nekik is a Big One tetszett meg, 28-as méretben.
Norbival három napra érkeztünk a Látóképi-tározóra. Nagyon megtetszett ez a víz, és hamar rájöttünk, hogy a nagyobb halakat csak a nagyobb méretű csalikkal tudjuk megfogni. 26-os, 28-as Lazacos csalikkal. Szerencsére készültünk ezekkel is, a Big One szériából hoztunk ilyen méretű csalikat. Szinte csak tíz kiló feletti példányokat fogtunk. Valószínű, hogy egy másik évszakban is visszatérünk, és reméljük, hogy akkor is megcsodálhatjuk a Látóképi-tározó vad pontyait.
Írta: Ács József
Fotók: Ács József és Paál Norbert
Megjelent nyomtatásban: Sikeres Sporthorgász Magazin XV. évfolyam 2. (2020. februári) számában