Pergetés fekete sügérre

A fekete sügér – vagy más néven pisztrángsügér – Magyarországon nem őshonos halfaj. A Wikipédiában fellelhetőek a részletes tulajdonságai, dióhéjban annyit el lehet mondani róla, hogy ragadozó, sügérféle. Nagyon szép hal, jó érzékekkel rendelkezik, jó a látása és rettentően tanulékony.

Tengerentúli horgászok körében nagyon elterjedt célpont, hiszen könnyen szaporodik, és tulajdonképpen majdnem mindenféle műcsalival meg lehet fogni. Komoly iparág épült fel rá, éppen ezért rettentő sok csaligyártó a fekete sügér pergetésére fejleszti termékeit. Tulajdonképpen ez a hal a reklámhordozó számukra. Azt is tudni kell ugyanakkor, hogy ezen csalik nem mindegyike megfelelő számunkra. Ez azért van így szerintem, mert a fekete sügér is hozzászokik ahhoz a környezethez, amelyikben él. Ezért azzal táplálkozik, amit a vízben talál. Az óriási gumirákokat, féregutánzatokat, amelyeket már itthon is be tudunk szerezni, nem biztos, hogy minden alkalommal meg tudjuk velük etetni. Éppen ezért a legtöbb esetben azt tapasztaltam, hogy a kishalutánzatokkal voltam a legeredményesebb.

Ahogy az elején fogalmaztam, a fekete sügeret tulajdonképpen majdnem mindennel meg lehet fogni. Mikor jó napot fogunk ki, illetve a fekete sügér étvágyánál van, akkor a férgekkel, gumicsalikkal, rákokkal is be tudjuk csapni.

Természetesen a fekete sügér is érzékeny az időjárás-változásokra. Ha optimális helyzetben vagyunk, akkor a part mentén fellelhető sekély vizeket pásztázza. Ott próbálja becserkészni táplálékát, vagy épp csak időzik, melegedik a napsütötte vízben. Ha óvatosan közelítjük meg ezeket a sekély részeket, könnyen kiszúrhatjuk a portyázó rajokat. Nagy segítségünkre szolgál egy olyan napszemüveg, amelynek polarizált a lencséje. Ha elég pontosan, a közelükbe tudjuk juttatni a csalinkat, akkor jó esetben érdeklődést váltunk ki a becsobbanást követően. Ezután már rajtunk múlik, hogy ügyesek vagyunk-e, vagy sem, ha jól vezetjük a csalit, akkor hamar kapást tudunk kicsikarni.

Nemrég voltam a délegyházi tavakon, a Fishing & Hunting csatorna részére forgattunk egy műsort. Ekkor természetesen a fekete sügerek teljesen más arcukat mutatták. Véleményem szerint az időjárásnak köszönhetően nem a felszíni rétegekben, hanem inkább a mélyebb részeken tartózkodtak.

Ugyan kiszúrtam a partszélben vagy bedőlt fák és bokrok környékén egy-egy példányt, de ennél sokkal többet szoktunk észlelni a vízpartot cserkelve. Azonnal sejtettem, hogy mélyebb területeken lesz a halak többsége. A sóderbányatavak tekintetében a parttól mindösszesen pár méterre vannak azok a törések, ahol ezek a halak ilyenkor rejtőzködnek. Ezekről a tavakról tudni kell, hogy igen tiszta vizüket a szűrt talajvíz táplálja. Van, ahol négy-öt méteres vízmélységgel is találkozunk a parthoz közel. De olyan is előfordul, hogy a tó közepén 50 centis vízzel sóderzátony emelkedik. Ezen zátonyok szélén, különböző mélységben is tartózkodhatnak a halaink. Természetesen ilyenkor nem látjuk őket, de ha leleményesek vagyunk, és sokat keresgélünk, akkor a mélyebben vezetett csalival tudjuk felderíteni, hogy hol tartózkodnak. Vagy gumicsalit használok jigfejjel, vagy ha fák közelében pecázok, akkor rejtett horgos gumicsalit vagy mélyen járó wobblert.

Nagy kedvencem ilyen esetekben a mélyen járó wobbler. Ennél a típusnál az a szembetűnő, hogy a terelőlapátja, másképpen fogalmazva a csőre hosszabb a megszokottnál. Bevontatás közben a terelőlapát határozza meg, hogy milyen mélységbe tudjuk lehúzni a csalit. Ha csónakból pecázunk, akkor a part felé kell dobni a wobblert, a bevontatást követően a csalink a törés mentén fog végigúszni, és ezeket az elbújó, mélyebben portyázó fekete sügereket tudjuk így felderíteni. Az is jó taktika, ha egy felszíni csalival kezdjük a horgászatot, kidobjuk a part szélébe, és a felszínen vezetjük. Popperre vagy sétáló kutyára gondolok, de ha ezekre nincs érdeklődés, akkor vessük be a mélyebben járó csalikat.

Így, végigjárva a partszakaszokat, biztos, hogy beletalálunk olyan részekbe, ahol vannak halak. Sok esetben tapasztaltam azt, hogy horgásztam egy zátony közelében, a gumit óvatosan emelgettem a törésen, meder alján, és egyszer csak két-három hal feljött a mélyből, tettek egy kört, majd visszamerültek. Ekkor láttam, hogy van hal a környéken, de rossz csalival próbálkozom.

Említettem az előző sorokban, hogy a kedvencem ilyen esetben a wobbler, mert szerintem olyan rezgést, rezonanciát keltenek, amivel bizonyos esetekben eredményesek lehetünk. A gumicsalikat lassan vezetjük, a fekete sügér egészen közel úszik hozzá, megszagolja, megnézi, és fel tudja deríteni, hogy az valóban táplálék-e, vagy sem. Ha a wobblert bevontatva erősebb rezonanciával húzzuk, annyira pontosan nem tudja megnézni, és rányúl! Ha már a szájába veszi, akkor könnyebben akad, mint az óvatosan pöckölgetett gumicsali horga, ami akár el is lehet bújtatva.

Természetesen ezeket a wobblertípusokat is ki kell tapasztalni, hogy melyik milyen mélyen megy, melyik fogós, mennyire erős a rezonanciája. Az egy másik kérdés, hosszasan lehetne feszegetni, hogy mely típusú wobbler mikor jó: duci vagy minnow, illetve shad jellegű. Meg kell figyelnünk, hogy milyen az ivadék, mi úszkál a part szélében, és ahhoz megfelelő méretet kell választanunk. Ha túl sok a pici ivadék, akkor természetesen kisebb csalival próbálkozzunk. Ha látjuk, hogy nagyobb sneciket hajt, akkor bátran rakhatunk fel mi is nagyobb csalikat.

Az is jó taktika szokott lenni a nyár vége felé, hogy nagyobb, vízközt járó csalit húzunk, és a wobbler bevonását megszakítjuk. Sőt, csak ott hagyjuk, és belepöccintünk. Ebben az esetben a legalkalmasabb a lebegő wobbler, ami a bevontatáskor elért mélységben tartózkodik akkor is, ha meglátjuk a csalit. Nyugodtan, erős rántásokkal keltsük életre, és úgy húzzuk magunk felé, mintha egy vergődő, haláltáncot járó kishalat utánoznánk vele.

A pisztrángsügér nagyon szereti a belógó bokrokat, bedőlt fákat. Ezek környékén is tartózkodnak rendszerint, sőt, akár nagyobb darabszámban. Óvatosan közelítsük meg ezeket a bokrokat, és próbáljunk olyan csalikkal horgászni, amit be tudunk a bokrok alá dobni. Véleményem szerint az egyik legalkalmasabb csali erre a gumibéka. A gumibékának lapos a hasa, ezért jól be tudjuk pattintani a bokor alá. Ha a dobást követően felpattan a békánk a bokor alsó ágaira, akkor sincs probléma, hiszen a békáknak védettek a horgai. Nem áll ki a csaliból, apró rántásokkal le tudjuk pöccinteni. Én már jártam úgy, hogy a bepattintott csali felugrott a bokor ágára, amikor próbáltam apró mozdulattal leszedni, a fekete sügér kiugrott a vízből, és ő szedte le a bokorágról a békát. Érdekes és nagyon látványos, de nyilván ritka az ilyen szituáció.

A délegyházi tavakon nagyon sok a nyaraló és a családi ház, amelyek rendelkeznek stégekkel. A stégek környéke is rettentően jó hely, azok térségében, mellette, alatta is mindig található fekete sügér. Ezeket is át kell vallatni tisztes távolból, próbálkozzunk különböző csalikkal, fejtsük meg, hogy mivel tudjuk felkelteni az érdeklődését. Stégek és bokrok környékén nagyon pontosan kell dobnunk, inkább dobjunk egy jót, mint három rosszat, ne verjük szét a jó helyet. Ezekben a sóderbányatavakban természetesen a fekete sügér mellett csukát, balint, süllőt és harcsát is találhatunk, illetve még csapósügér is jelentkezhet.

A balin nagyon jól lát, ezért a bányatavi balint, pláne, ha nagyobb, nehéz megfogni. Jellegzetes rablással hívják fel magukra a figyelmet a partszélben, de akár a tó közepén is. Ha süllőt szeretnénk fogni, akkor a sóderzátonyok környékét kell felkeresnünk. A zátonyok rézsüjét kell dobnunk, illetve nyáron a mélyebb gödröket. Ahogy jön az este, akkor kezdenek felállni a sekélyebb részekre, táplálékszerzés céljából. A csukával vigyáznunk kell, mert pont azokat a részeket járja, amiket a fekete sügér is. Ha épp egy fekete sügérnek szánt 25-ös fluorocarbon előkével szerelt felszereléssel pergetünk, és csukát akasztunk, benne van a veszély, hogy elharapja a zsinórunkat. Mindenképpen ajánlom a fluorocarbon előkét a feketesügér-horgászatnál is, hiszen jó a hal látása, és a fluorocarbon áttetszősége nem fog gyanút kelteni.

Összegezve: a feketesügér-horgászatot mindenkinek ajánlanám. Rettentően jó sporthal, nagyon sokféle csalival lehetünk eredményesek. Legyünk óvatosak, hiszen tanulékony, felfigyel minden zajra, minden neszre, és ha túl hangosan közelítjük meg a horgászhelyet, akkor biztosan odébbállnak.

Még egy nagyon fontos észrevétel: ha fogunk egy fekete sügeret, rendszerint a fárasztás közben tapasztalhatjuk, hogy a társai lekövetik. Ilyenkor, ha van velünk más pergető is, mindenképp dobjon oda egy csalit!

Írta és fotózta: Hodula Tamás
Megjelent nyomtatásban: Sikeres Sporthorgász Magazin XV. évfolyam 7. (2020. júliusi) számában.