Vízközti wagglerezés nagy távolságban

A rezgőspicces pecabotok megjelenése és térhódítása óta teljesen háttérbe szorult a match- és bolognai botos horgászat. Az elmúlt évtizedekben az úszózás sokkal népszerűbb volt, mint napjainkban. A kilencvenes évek végéig én is a színes antennák bűvöletében éltem. Ez volt a kedvenc módszerem. A feederbotos technika egyszerűsége és eredményessége miatt az utóbbi időben már kevesebb időt fordítok rá, de néha azért előkerülnek az úszós botjaim, és ilyenkor mindig élvezetes horgászatokban van részem.

Gyermekkoromban a magyar országos horgászrend szerint csak úszós felszereléssel horgászhattam, ezért a csepeli kavicsbányatavon elhelyezkedő horgásztanyánkon rövid üvegbottal, kirándulások, nyaralások alkalmával pedig zsebpecával kergettem a naphalakat, sneciket és vörösszárnyú keszegeket. Ahogy idősödtem, úgy próbáltam ki különböző technikákat. Például úszóztam kishallal sügérekre, de más ragadozó halakra is. Tinédzser koromban pedig szerelmese lettem a matchbotos horgászatnak. Waggler vagy feltolós úszóval próbáltam becserkészni a pontyokat. Később sokat jártam a Dunára úsztatni keszegekre, itt a matchbotok mellett már a bolognai botok is előtérbe kerültek. Az utóbbi években sajnos egyre kevesebben alkalmazzák ezeket a technikákat, pedig nagyon élvezetes velük a peca. Szeretném egy kicsit népszerűsíteni ezt a fajta horgászatot, ezért úgy döntöttem, a FEEDERMANIA sorozatomból pár epizódot az általam alkalmazott úszós módszerek bemutatásának szentelek.



Elsőként a Bázis-horgásztóra látogattam el, egy jó kis vízközti peca reményében. A nagy nyári meleg és a környékbeli földek öntözései miatt a Bázis-horgásztó vízszintje nagyon lecsökkent. A tóban élő halak jelentős része emiatt a partszéli zónákból beljebb húzódott a tó közepe felé, ezért egy 4,2 méter hosszú FLY Incredible típusú, 10-60 gramm dobósúlyú telematchbotot vittem magammal. Ez a horgászbot a híres Fly Hulk széria utódja, amelynek használatával az olasz válogatott távoli horgászattal világbajnokságot is nyert. 
A telematch botokat alapvetően hosszú dobásokhoz fejlesztették ki. Ezen a napon pont ezért döntöttem én is egy ilyen típusú bot mellett.



A távoli dobások szükségessé tették egy nagyméretű orsó használatát, ezért a botot pillekönnyű, 4000-es méretű Shimano Vanquish-sel szereltem fel. A tóban élő testesebb pontyok miatt az orsó dobjára 20-as méretű monofil főzsinór került. A nagyméretű, 25-30 grammos waggler úszók eldobásához egy 20-asról 26-osra vastagodó, átlátszó színű dobóelőkét használtam. A horogelőkém pedig a halak számára szinte láthatatlan fluorocarbon anyagból készült zsinór volt.



Az etetéshez a megszokottól eltérően nem csúzlit, hanem egy spombbal szerelt másik botot alkalmaztam. Itt fontos megjegyeznem, hogy a későbbi gubancok elkerülése érdekében a spombos bot orsóját érdemes felúszó fonott zsinórral feltölteni, hogy a matchbottal nyugodtan tudjunk fárasztani alatta. Az etetés alapja 4 milliméteres BCN pellet volt, amelyhez hozzáadtam egy kevéske BCN aromával átitatott 6 milliméteres pelletet is. A pelletmixszel megtöltött spombbal, kiakasztott klipsszel körülbelül 55 méteres távolságban kezdtem az ütemes etetést. 



A lassan süllyedő pelletszemekre körülbelül fél óra elteltével már oda is álltak a halak. Összehúztam az etetőbotomat a horgászatra szánt botommal, és megfestettem jelölő filccel az úszós készségem zsinórját az etetés távolságában. A sötétbarna színű, BCN ízesítésű Snail Wafters (vízicsiga-utánzat) csalim a horog mellé hajszálelőkére került fel. Az úszót egy lendületes dobással körülbelül 80 méteres távolságra hajítottam el. Azért dobtam ilyen messzire, hogy a parttól körülbelül 55 méterre lévő etetésem eléréséig, visszatekerés közben biztosan besüllyedjen a főzsinórom. Addig tekertem az orsót, amíg a zsinórjelölés el nem érte a botspiccet. Ezzel a technikával biztos lehettem benne, hogy az etetésem központjába érkezett a csalim. Ezután már csak pontosan az úszóm mellé kellett dobjak a spombbal. 



A becsapódó hangra odaúsztak a pontyok, és a lehulló barna szemek között pillanatok alatt megtalálták és meg is ették a pelletekkel megegyező aromájú és színű kis csigát. Minél közelebb dobtam a spombot az úszómhoz, annál hamarabb érkezett a kapás. Az első hal egy szép tükrös volt, amelyet egy csodálatos, tíz kiló feletti tőponty követett. A FEEDERMANIA pelletei az egyik legjobbak ehhez a fajta horgászathoz, mert a spomb vízbecsapódását követően a 4 milliméteres pelletek egy része azonnal elsüllyed, egy másik része viszont fent marad a víz tetején, és csak egy kicsit később kezd el alámerülni. A folyamatos etetéssel egy idő után elértem azt, hogy nemcsak vízközt és fenéken táplálkoztak a pontyok, hanem a becsapódást követően, a víz tetején fent maradó szemeket is látványosan „lerabolták”. 



Szívmelengető látvány volt a spomb becsapódásának helyén megjelenő pontyok fröcsögése, fordulása. A szerelék nagyon hatékonyan működött. Minden bedobásomra kapás jelentkezett. Az úszó alatt egyméteres mélységben felkínált csigát sokszor már betekerés után, süllyedés közben elkapta egy ponty. Amennyiben nem érkezett egyből kapás, akkor az úszó hirtelen megrántásával kicsit fellibbentettem a csalit. Amint a libbentés után a hosszú súly nélküli előkén elkezdett alámerülni a csiga, szinte biztos, hogy elcsípte egy éppen arra őrjáratozó ponty. 



A hétórás horgászidő alatt, a hosszú fárasztásoknak köszönhetően „csak” 17 pontyot szákolhattam meg. Szerény számításaim szerint a körülbelül hétkilós átlagsúllyal így is könnyedén száz kiló felett sikerült fognom. Ez a fajta horgászat nagyon látványos és eredményes is. Remélem, egy kis kedvet csináltam hozzá, és kipróbálják önök is. Szép halakat kívánok hozzá!

Írta: Jankovich Krisztián   Fotó: Palócz Richárd
Megjelent nyomtatásban: Sikeres Sporthorgász Magazin XVI. évfolyam 9. (2021. szeptemberi) számában.