Partszéli pontyok hosszú előkével

Mivel az elmúlt hetekben jelentősen felmelegedett az idő, úgy gondoltam, itt az ideje egy rövid botos, partközeli horgászatnak. Sokat nem is tétlenkedtem, úgyhogy már azon gondolkodtam, hogy melyik tóra essen a választásom. Hamar eldöntöttem, hogy a nem régen nyílt, Délegyházán található Majosligeti-tó lesz a megfelelő helyszín erre a horgászatra.

Megérkezésemkor rövid gondolkodás után a tó hátsó, nyugodtabb szegletében foglaltam el a horgászhelyemet, majd igyekeztem minél hamarabb elkészíteni a csalogatóanyagokat és a felszereléseket. Erre a kora tavaszi horgászatra kizárólag magas szénhidráttartalmú, kukorica bázisú etetőanyagokkal készültem, és nagyon sok kukoricával. Kezdésnek kevertem egy-egy zacskó Natúr és Fekete Benzar Mix Seria Method Pro Corn etetőanyagot, amit dúsítottam egy zacskó Particle Pastával, ponty-kárász ízesítésben, hogy még tartalmasabbá tegyem a kosárba szánt etetőanyagomat.

Amint bekevertem a kaját, szembesültem vele, hogy bizony jócskán elmúlt dél, és még nem kezdtem el horgászni. No, sebaj, így jár a horgász, aki nem érkezik időben a partra, úgyhogy gyorsabb fokozatra kapcsoltam, és már a pontos stratégiám kialakításán gondolkodtam, majd távolságmérő segítségével kimértem a meghorgászandó távot, ami 17 méter volt. Az etető botomat viszont 15 méterre húztam ki, mégpedig azért, mert úgy alakítottam ki az etetést, hogy mielőtt a fenékre ért volna a kosár, erőteljes rántással igyekeztem szétteríteni a főként csemegekukoricából álló mixemet. Alapozásnak egy elég nagyméretű kosárral dobtam tízet, ami szerintem nagy alapnak mondható, mivel azonban sok pontyra számítottam, indokoltnak láttam ezt a nagy etetést. Amint ezzel végeztem, már csaliztam is fel a horgomat, és repült be a szerelékem a helyére.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért 3,6 méteres bottal horgászom, és miért nem a 3,3 méteressel, amikor ezt a távot azzal is simán meg lehet dobni. A válasz nagyon egyszerű: sokkal jobban kedvelem a 3,6 méter hosszú botokat, és ezek jobban kézre állnak nekem. Ehhez a karcsú, lágy feederhez célszerű egy kisméretű, könnyű orsót választani, hogy ne durvítsa el a felszerelésünket. Én például a Benzár Feeder-Match 4500-as orsót találtam a legmegfelelőbbnek hozzá. Az első pár dobás sajnos nem eredményezett kapást, de bíztam benne, hogy előbb vagy utóbb odaérnek a halak az etetésemre. Ez szerencsére így is lett, hiszen 15-20 perc elteltével ugyan halat még nem sikerült fognom, de az egyre gyakoribb apró mozdítások és beleúszások jelezték, hogy bizony megérkeztek a bajszosok. Majd ezután kisvártatva egy igen erős spiccgörbítés következett, melyre be is vágtam, és horgomon volt a nap első hala.

Ezek a halak nagyon jó erőben voltak, és ugyan hamar kijöttek a part közelébe, ott mentek fel s alá, és olyan volt, mintha soha nem akartak volna elfáradni. A rendkívüli erő mellett egyébként nagyon szép színek is jellemezték ezeket a bányatavi pontyokat.

Ha már nincs a vízben a végszerelékem, akkor meg is szeretném mutatni, hogy pontosan miből állt ez össze. Itt is törekedtem arra, hogy minél inkább egyszerűsítsek mindent, ezért csak is olyan dolgokat használtam, amiket már jól ismerek, és amelyekben maximálisan megbízom.

A horog kulcsfontosságú, de persze önmagában nem elegendő a halak megfogásához és biztonságos partra segítéséhez. Nagyon fontos, hogy összhangban legyen a teljes végszerelék, éppen ezért a többi alkotóelem sem elhanyagolható.

Az első hal után legtöbbször a bedobást követő egy-két percben már jelentkezett is a kapás. Ezt abból is sejteni lehetett, hogy folyamatosan járt a spiccem, úgyhogy csak az volt a kérdés, mikor húzza el. Pörgős volt tehát a horgászat első része, hiszen egymás után jelentkezett nyolc-tíz ponty, ezt követően azonban nagy csend következett, elmaradtak a kapások és a beleúszások is.

Majd néhány üres dobást követően arra jutottam, hogy ez a nagy pontycsapat valószínűleg felette a sok kukoricát, ezért ráetettem öt kosárral. Azt reméltem, hogy az újfent bejuttatott nagymennyiségű etetőanyag ismét felkelti a tó lakóinak figyelmét, és folytatódhat a horgászat. Szerencsére kisvártatva ez így is történt, hiszen ismét egyre gyakoribbak lettek a beleúszások, majd rövidesen kapásra emelhettem rá.

Hosszas fárasztás után sikerült aztán őt is a bölcsőbe fektetni. Erőtől duzzadó, gyönyörű tükrös pihent a bölcsőben, melynek szája még érintetlen volt, így az sem kizárt, hogy én fogtam meg őt elsőként. Természetesen a horog ütötte sebet lefertőtlenítettem, majd kíméletesen visszaengedtem ellenfelemet.

Egyértelműen körvonalazódni látszott, hogy a peca során nagyon fontos az ütem. Amennyiben legkésőbb három percig nem húzta el, nem volt érdemes többet várni, mert akkor nem ment be elegendő táplálék, és hamar tovább álltak a pontyok. Éppen ebből adódóan két-három üres, azaz hal nélküli dobás után négy-öt nagy kosárral ráetettem, amit követve rendre megjelentek a halak. Mivel sok kukorica volt a fenéken, célszerű volt kukoricával is csalizni, aminek a legtöbb esetben félig kinyomtam a belsejét, ezzel is igyekeztem elérni, hogy könnyebben fel tudják szippantani a pontyok.

Ahogy elkezdett esteledni, egyre több hal volt az etetésemen, és dobás után maximum egy perccel már görbült is a spicc. Ilyenkor természetesen a legtöbb horgásznak, köztük nekem se lett volna kedvem abbahagyni a pecát, ezért mivel mindig van a táskámban lámpa és spiccre szerelhető kapásjelző, aminek segítségével sötétben is ugyanolyan jól látom a kapást, mint fényes nappal, úgy döntöttem, este hét óráig kitolom a horgászatra szánt időmet.

Én, személy szerint, hiába vagyok a feederbotos horgászat kedvelője, szeretek elmenni többször is az évben két-három napos horgászatokra, ezért örültem ennek a lehetőségnek, hogy újra ilyen körülmények között horgászhatok, még ha nem is éjszaka, de legalább sötétben. Az iBite UB Light-ot rendkívül egyszerű kezelni, és nagyon megkönnyíti a kapásérzékelést!

Azért szeretem ezt az apró segédeszközt, mert dobásnál sem kell félnem attól, hogy a zsinórom rácsavarodna, vagy bármi baja történne a spiccemnek, ugyanis ahogy felrakjuk a spiccre, ott marad, és nem mozog semerre. Ez pedig hatalmas előny egy olyan horgászat során, ahol a halfogás pörög, és az ember hajlamos kevésbé figyelni a dobásra, botkezelésre.

Persze hét órakor befejeztem a pecát, hiszen még össze kellett pakolnom, és a hazaút is előttem állt. Összegezve a horgászatot: nagyon jól éreztem magam, és persze jól elfáradtam ennyi hal kifogása után, de nagyon jó volt látni, hogy ilyen egyszerű dolgokkal és kigondolt stratégiával is lehet sok halat fogni. Az pedig külön öröm volt számomra, hogy egy kicsit tovább is tudtam maradni, hiszen már alig várom a hosszabb, többnapos horgászatokat. Biztosra veszem, hogy ezek során is nagy segítségemre lesznek az iBite UB Light eszközök!

Szöveg: Raffer Kristóf  Fotó: Molnár Zoltán
Megjelent nyomtatásban: Sikeres Sporthorgász Magazin XVI. évfolyam 5. (2021. májusi) számában.