Nagy vízi pontyhorgászat

Forgatásaink alkalmával egyre intenzívebben keressük a nagykiterjedésű tavakat vagy az olyan öreg vad vizeket, amelyek nem kis kihívást tartogatnak a horgászok számára. Bizton állíthatom, hogy Gyékényes is ebbe a kategóriába tartozik. A több mint 300 hektár kiterjedésű tó kristálytiszta vízzel, nagy mélységekkel, tagolt mederrel rendelkezik, és ami még növelni tudja a nehezítő fakort: több félsziget és sziget is megtalálható itt.



A horgásztó halállományát ismerve, Józsival izgatottan kezdtük meg a táborépítést, méghozzá a tó egyik sarkában, közel a friss kotráshoz. Változékony idő kísérte a túránkat: a horgászatra szánt idő első felében borongós, szeles, kicsit esős időjárás volt. Végszerelékeinket főként egy régi kotróhajó szélénél helyeztük el, ahol a kristálytiszta és a zavaros víz találkozott. Etetésre és csalizásra a 2020-ban megjelenő egyik újdongásunkat használtuk, a Big One-t. A Big One termékcsalád a lazac-chili ízvilágot kapta, és a palettán található bojlik 24 milliméteresek és főttek. Én kezdésnek mindkét hajszálelőkémre ebből a bojliból fűztem fel egy-egy szemet, és természetesen a végszerelékek köré, etetésnek is szintén a Big One került. A túra első felében a szél igencsak borzolta a hullámokat, így nem volt egyszerű a helykeresés, de a radaron sikerült pár ígéretes törést találni.

Ha őszinte szeretnék lenni, azt gondoltuk, hogy az első egy-két nap főként a halak megtalálásáról fog szólni, egyáltalán nem számítottunk arra, ami a szerelékek lerakása után pár órával kezdődött. Intenzív, erős, igazi bányatavi húzós kapás törte meg a szél morajlását. Gyorsan csónakba szálltunk, a hal közelébe mentünk, és kezdődhetett egy olyan fárasztás, ami, szerintem, minden pontyhorgász álma. 6-7 méter volt a mélység alattunk, a víz tisztasága pedig egyedülálló. Ilyen körülmények között fárasztani egy bivalyerős, tíz kiló feletti bányatavi tőpontyot – mindent elfeledtet az emberrel. Nagyon nagy élmény volt számomra az első tízplusszos gyékényesi pontyomat megfogni, főként a megérkezésünktől számított ilyen rövid időn belül. 



Miután szabadon engedtem a halat, visszavittem a végszerelékemet, ami köré egy marék Big One bojlit szórtam. Épphogy kiértem a partra, és leraktam a botot a rodpodomra, Józsinak füstölt el az egyik botja. Ismét egy élvezetes, csónakforgatós fárasztás következett, és közel húsz perc után egy gyönyörű, tíz kiló feletti tükröst szákolhattam Józsinak. Álmunkban sem mertük volna gondolni, hogy ilyen erős kezdésben lesz részünk ezen az órási, gyönyörű bányatavon.



Az első napunk sűrű kapások közepette telt, de az igazán nagy pontyok elkerültek bennünket. Az éjszaka viszonylag csendes volt, így kipihenten tudtunk nekivágni a következő napnak. A délelőtt folyamán ismét sikerült szákba terelnünk pár szebb pontyot, amelyek szintén a „tízes” kategóriába tartoztak. Ismét egy húzós kapásra emelhettem rá a bal szélső botomon, úgy döntöttem, hogy egyedül indulok a vízre csónakkal, hiszen azt gondoltam, hogy meg tudom oldani egy tízkilós ponty szákolását. Közeledtem a hal felé, de ami ezután következett, azt nem kívánom még a legnagyobb ellengésemnek sem. 

A menetelés közben többször el volt akadva a zsinórom, amit sikerült kiszabadítanom, és újra éreztem a halat a szerelék végén. A megszokotthoz képest nagyobb súlyt éreztem, és komótosabban, sokkal magabiztosabban jött-ment a hal a fenék közelében. A parthoz viszonylag közel elhelyeztek pár mesterséges süllőfészket, amit bójákkal jelöltek meg. Próbáltam úgy irányítani a halat, hogy minél messzebb menjünk ezektől a bójáktól, de sajnos nem én diktáltam, így természetesen sikerült összeszedni nem egy, nem is kettő, hanem három bóját. Sajnos a halat még nem láttam, csak annyit, hogy a három palack, ami egy-egy kötéllel volt rögzítve a mesterséges ívóhelyhez, a víz tetején oldalazott hol balra, hol jobbra.

Nem tudom leírni, hogy hirtelen mi fogalmazódott meg bennem a látvány alapján, de a biztonság kedvéért elmondtam egy imát, mielőtt nekiálltam kibogozni a halat a bójarengetegből. Közel 10-15 perc kötözgetés után sikerült megszabadulni a fölösleges tehertől, majd megpillantottam a kifáradt pontyot a vízfelszín közelében. Gyorsan megmerítettem az óriási pikkelyest, leültem a csónak szélére, és elindultam a táborunk felé. 

Mikor partot értem, szóltam Józsinak, hogy segítsen a bölcsőig elvinni a halat, mivel mindenem remegett. Mérlegelőbe fektettük a pontyot, majd megmértük: közel 25 kilót mutatott a mérleg nyelve. Óriási küzdelem volt, de minden egyes vízen töltött percet megért, hiszen egy hibátlan, pocakos tövest tarthattam a kezemben, amit az érkezésünktől számított 24 óra elteltével sikerült megfognom. A felvételek elkészítése után gyorsan visszaengedtem az öreg bányalakót, majd muszáj volt kicsit kifújnom magam, hiszen az adrenalintól mindenem remegett. A délután folyamán sikerült még pár kisebb pontyot fognunk, de a sötétség beálltával ismét mérséklődött a kapások száma.



Másnap reggel napsütésre, enyhe szellőre és szinte tükörvízre ébredtünk. Ahogy elvonult a viharos időjárás, úgy tűntek el a halak is az előttünk lévő területről. A nap folyamán egyre gyengült a kapások száma, a halradaron is egyre kevesebb halat láttunk, és a pontyok mérete is csökkent. Sajnos a horgászatunk végéig kitartott ez az időjárás, és ennek köszönhetően már csak egy-egy halat sikerült fognunk. Próbáltuk megfejteni, hogy a holt időben hova vándorolhattak a halak, próbáltunk természetesen a csalin is változtatni, kisebb méretű bojlikkal, pop-upokkal horgásztunk, de sajnos eredménytelenül. Mindenesetre a horgászat első fele szenzációsan telt, nagyon pozitív élménnyel gazdagodtunk, és nem utolsósorsban nagyon szép halakat sikerült megfogni ebből az óriási bányatóból!