Hibrid

A Vízvonalban sorozatunk következő helyszíne a Szigetköz volt, Ásványráró település környékén. Budapestről reggel 6 óra körül indultunk, 8 órakor már ott voltunk a Szigetközben, egy gyönyörű szép területen. Utánanéztem egy-két dolognak, és nagyon meglepődtem például azon, hogy maga ez az egész terület közel 400 négyzetkilométer, és ami még ennél is érdekesebb, az, hogy 15 métert esik a vízszint, tehát rengeteg zúgó és vízesés van rajta.

A Szigetköz a Nagy-Duna és a Mosoni-Duna által határolt terület, mely Magyarország legnagyobb szigete. 53 kilométer hosszú, és átlagosan 8 kilométer széles. Számos különösen ritka növény- és állatfajnak ad otthont, melyek hazánkban máshol nem fordulnak elő. A Szigetköz a Duna halbölcsője, 65 halfaj fordult itt elő. Sügérek, balinok, keszegek és csukák mind otthonra találnak ebben a kis vízi paradicsomban. A Szigetköz sajátos vízrendszere, növény- és állatvilága megőrzése érdekében 1987-ben alapították meg a Szigetközi Tájvédelmi Körzetet.



A helyválasztásban egyszerű dolgunk volt: Danyi Péter, egy régi barátunk segített, ki is választottuk a legmegfelelőbb helyet. Már amikor megérkeztünk, láttuk, hogy gyönyörű a hely, pezsgett a víz, madarakat láttunk, köztük egy ritkán megközelíthető vörös gémet. Célhalunk itt, ezen a területen a ponty volt, és az amur, ezekből is a nagyobbakat szerettük volna megfogni. De itt örülni kell bármekkora halnak. Két horgászhelyet tűztem ki célul. Az egyik távolabb volt, olyan 110-120 méterre, ide bojlival horgásztam. És volt egy közelebbi rész is, bokrokkal, amelyek kilátszottak a víz felszíne felett – ez olyan 70-80 méterre volt. Ide pedig maggal csaliztam. Mind a két helyre maggal etettem, tigrismogyoróval és kukoricával. Norbi a jobb oldalamon vetette be a pontyozó botokat, és ő is a túloldali bokorsor szélére rakta le a végszerelékeit.



Mostanában Norbi sokat perget, és ki is nézte magának az egyik közeli átereszt. Ezeken a helyeken nagyon sok a táplálékhal, ami bevonzza a ragadozó halakat, főként az oxigéndús víznek köszönhetően. Szinte a második, harmadik dobásra sikerült egy kisebb csukát fognia. Sőt, nem sokkal később egy balin sem tudott ellenállni a műcsalinak. Az ilyen és ehhez hasonló vizeken szinte az összes ragadozó hal megtalálható, legyen szó csukáról, balinról, süllőről vagy harcsáról.



Nálam sem kellett sokat várni, hogy megszólaljon az egyik kapásjelzőm. A kapás nagyon erőteljes volt, felemeltem a botot, egyből éreztem, hogy valami jobb hal van a horgon. Gyorsan vízre mentem csónakkal, meg se próbáltam a partról kifárasztani ezt a halat. Feljött a víz tetejére, láttam, hogy egy nyurgaponty. Bevallom őszintén, egy kicsit nagyobb példányra számítottam, itt olyan erősek a halak, hogy hihetetlen. Megszákoltam a halat, gyorsan kisiettem vele a partra, és nagyon boldog voltam.



A végszerelékeket, közel a parthoz, szinte a bokrok alá raktuk le. A sodrás miatt 170 grammos ólmokat használtunk, és a botokat is a magasba állítottuk, hogy minél kevesebb zsinór érintkezzen a vízzel. A legvastagabb kagylóálló horogelőkéket használtuk, amire 4-es horgokat kötöttünk. Bojlival, tigrismogyoróval, kukoricával csaliztunk, és ezzel is etettünk.

A túra folyamán sikerült egy gyönyörű, kilenc kilogrammos, spanyol mintás pontyot a szákba terelnem, melyet, szépsége miatt, tényleg csak nehezen tudtam útjára engedni. Norbi is fura ejtős kapásra vágott be, azt gondolta, hogy egy kisebb hallal lesz dolga, egy keszeggel vagy kárásszal. Nagyon könnyen jött ki a partig, de amikor közel ért, szinte felrobbant a víz. Akkor láttuk meg, hogy egy amur küzd a horog végén, és elindult visszafelé, befelé a meder irányába. Ekkor már nem volt lehetőség, hogy csónakba szálljunk, így Norbi a partról fárasztotta ki a váratlan vendéget. Nem sokkal később gyönyörű amurt tartott a kezében, és talán még szebb volt, ahogy a napfény megcsillant a hal hátán. Közel 12 kilogramm volt a hibátlan jószág.



A reggeli órákban mindig a botokra koncentráltam, hiszen ebben az időszakban várható a nagyméretű halak felbukkanása. Jött is a kapás, egy olyan hal akadt a horgomra, amelyet azelőtt még soha nem láttam. Egy hibridet, valószínűleg egy jászkeszeg és egy leánykoncér légyottjának a gyümölcsét tartottam a kezemben. Életemben nem láttam még ilyet. Eközben Norbi úgy gondolta, hogy bejárja a környéket, egy-egy eldugott helyen megpróbál horogra csalni egy-két ragadozót. Ismét egy áteresznél próbálkozott, ahol egy beton hajót rejtett a mély. Nem kis meglepetésére már a harmadik dobás eredményt hozott. Egy kis lesőharcsa vágott rá a jól vezetett duplafarkú twisterre. Nekem még a reggeli órákban sikerült fognom egy igazi vadpontyot. Életemben nem fogtam még ilyen hosszú halat, ez valóban igazi nyurgaponty volt!



Már a készülődés folyamán gyönyörű képeket láttunk az interneten, így felcsigázva érkeztünk meg erre a helyszínre, ahol közel három napot töltöttünk el, de azt gondoljuk, még tíz is kevés lett volna, hiszen annyi lagúna, kis ág található itt, amit szívesen bejárnánk. A Szigetközben szép halakat sikerült fognunk, és soha nem tudtuk, hogy milyen hal akad horogra. A következő kapás lehet, hogy egy 20 kilós ponty vagy egy óriási amur. Ami ennél is fontosabb, hogy nemcsak a nagyhalak számítanak, hanem a körülöttünk lévő természet és az állatvilág is.

Írta: Ács József
Fotók: Ács József, Paál Norbert
Megjelent nyomtatásban: Sikeres Sporthorgász Magazin XV. évfolyam 1. (2020. januári) számában 

---