Ha kiolvad, menni kell

A sok gyakorlás közben szerzett tapasztalatok beépülnek az ember horgászatába, és jó eséllyel növelik az illető eredményességét – vallja Ujszászi Dániel is. Sőt, még hozzáteszi, hogy ez minden horgászra igaz ugyan, de azoknál, akik versenyzésre is adták a fejüket, különösen felértékelődik a vízparton és horgászattal eltöltött minél több idő. Ezért amikor január végén kiolvadtak a tavaink, Dani azonnal kihasználta a lehetőséget, és egy meglehetősen egyszerű method feederes horgászattal megkezdte a felkészülést a versenyszezonra.



– Hova ez a nagy igyekezet, Dani? 

– Egyszerűen nem lehet elég korán kezdeni, mert meggyőződésem, hogy minden vízparton töltött idő, és minden gyakorlással töltött óra a hasznomra válik. Legyen az akárcsak egy olyan, a végletekig leegyszerűsített horgászat is, mint a mai. 

– Miért az egyszerűség, és miben érhető ez tetten a horgászatodban? 

– Könnyen belátható, hogy ilyenkor január végén, alig egy-két nappal a jégveszte után, amikor még nagyon hideg a víz, nem lehet arra számítani, hogy a halakat majd a horgászhelyemre tudom csalni, vagyis keresni kell őket. Ez persze elképzelhető úgy is, hogy ezt az igyekezetünket sikerül egy ültő helyünkben kapásokra, illetve halakra váltani, de az is előfordulhat, hogy helyet kell változtatni, ha nem akarjuk eredménytelenül zárni a napot. Szerencsére ma nem az utóbbi fordult elő, bár nem indult könnyen a halfogás, viszont nagyon minimálisra csökkentettem a felszerelésem minden részletét, és tényleg csak a legfontosabb dolgokat hoztam magammal. Ráadásul azokat is úgy válogattam össze, hogy könnyűek legyenek, kevés helyet foglaljanak, és gyorsan tudjam kialakítani a horgászhelyemet. Amivel viszont nem spóroltam, az a meleg ruházat, mert nincs annál rosszabb, mint amikor átfázik az ember. 



– Szó mi szó, a horgászállásod kialakítását sem bonyolítottad túlságosan, de erre most ne vesztegessük az időnket, hiszen a képek elég beszédesen bemutatják a lényegét. Viszont botot is csak kettőt hoztál. Ezekről mit tudhatunk?

– A legfontosabb, hogy mindkettő Carp Expert újdonság, mégpedig IM–8-as karbonból gyártva. Ennek köszönhetően ezek a feederek nagy erőtartalékkal rendelkeznek, ugyanakkor kellő rugalmasság és lágyság is jellemzi őket. Ezeket az előnyös tulajdonságokat dobáskor és fárasztáskor is megtapasztalhatjuk, és a magunk javára ki is használhatjuk. A Black Shadow Feeder hagyományos változata 3,60 és 3,90 méteres hosszban kerül az üzletekbe, míg a teleszkópos változat 3 métertől 3,90-ig, négyféle hosszban érhető el, egyaránt 60-120 gramm dobótömeggel. A mai horgászatot a hagyományos építésű 3,60-as Shadow-val terveztem. Bár a kezdésként választott 60 méteres távolság nem igazán indokolta, mégis egy 65 grammos kosarat tettem fel, hogy később, ha szükséges, kosárcsere nélkül is könnyedén tudjak akár jóval messzebbre is horgászni. Amint a horgászat során beigazolódott, erre szükség is volt, mert 60 méteren nemhogy kapásig, de még egy beleúszásig sem sikerült jutnom. Amikor pedig a kényelmesebb utat választva közelebbre kezdtem horgászni, csak annyit sikerült elérni, hogy kárászokat már szinte ritmusra tudtam fogni.



– Mielőtt folytatnád, tegyünk előkét is a szerelékre, és mondjuk el azt is, hogy mi került a kosárba, és mi a csalitüskére.

– Akkor vegyük sorba. Az előkémet a víztiszta Benzár Mono Feeder Hooklink monofil előkezsinór 0.16-os méretéből és 12-es Excalibur Round Feeder szakáll nélküli horogból kötöttem. Mégpedig úgy, hogy a csalitüskét nagyon vékony fonott zsinórral rögzítettem a horoghoz. Ezzel a megoldással elkerültem a csali és horog közötti túl merev kapcsolatot, ami télen kevésbé előnyös. Ha valakit meglep a kicsi, ráadásul szakáll nélküli horog, akkor őt arra biztatom, próbálja ki bátran, nem fog benne csalódni. Főleg, ha olyan bottal horgászik, mint a Shadow, amely a kellő lágyságának köszönhetően szépen utána megy a halmozgásnak. További előnye ennek a fajta horognak, hogy a kiváló akadása ellenére kisebb és kíméletesebb a sebzése. S ha már a horognál tartok, akkor megemlítem, hogy a csalitüskére a mai nap minden esetben 6 milliméteres Method Smoke Wafter Dumbells került, mégpedig krill vagy mangó és vajsavas ízesítéssel. Ennek a csalinak jellemzője, hogy nem csupán az ízével és aromájával csalogat, hanem a látványos füstölésével is. A 8 milliméteres változata különösen nyáron tehet jó szolgálatot, amikor felértékelődik a szelektív horgászat. Használjuk azonban bármelyiket is, célszerű ellenőrizni, hogy megfelelő-e az adott horoggal a csalink balanszírozottsága, és ha szükségesnek látjuk, akár faraghatunk is a pelletünkből.



– Azt hiszem, éppen itt az ideje, hogy megtöltsük valamilyen finomsággal a kosarat is. Mit hoztál a mai horgászatodra?

– Ezt is csak egyszerűen, de tartalmasan. Éppen ezért a Benzár Mix Seria Method Fish&Scopex etetőanyag volt a fővonal, amelyhez Carp Fine Black Speciált kevertem, leginkább azért, hogy sötét tónusúvá tegyem a mai kosárbavalót. Fontosnak tartom, hogy a megfelelően nedvesített és pihentetett etetőanyagomat én mindig áttöröm egy finom rostán, mert a homogén struktúra alapfeltétele a megfelelő bontásnak. Viszont nagyon ügyelek arra is, hogy töltéskor ideális erővel nyomjam az etetőanyaggal teli formába az etetőkosaramat. Ha pedig úgy érzem, akár még kézzel is rányomok, amikor kivettem a töltőből, mert teljesen biztos akarok lenni abban, hogy nem a becsobbanáskor, hanem csak a fenéken oldódik belőle ki az etetőanyagom, és nem üres kosárral várom a kapást.



– Végül essék szó arról is, hogy hol és miképpen sikerült a nem éppen bíztató kezdés után először kárászokat, majd néhány pontyot is horogra csalni.

– Ott tartottunk néhány gondolattal korábban, hogy 60 méterről kijöttem 48 méterre, de mást nem változtattam. A kárászok viszont mégis szépen jövögettek, aminek az egyedüli magyarázata az lehet, hogy rájuk találtam. A pontyok viszont csak nem akartak jelentkezni, viszont velük is nagyon szerettem volna kipróbálni az új feederünket. Ezért féltucatnyi kárász után úgy döntöttem, hogy a továbbiakban az eredeti távolságnál jóval bentebb próbálkozom, de még mindig klipszelve. Ez lehetővé tette, hogy 75 méterre is viszonylag pontosan és csak egy kis területre koncentrálva horgásszak, és persze reméltem, hogy ott már pontyok is várnak. Szerencsém volt, mert a 12 perces ütemben végzett újradobásokkal talán már a harmadiknál bíztató kapást közvetített a spicc. De még mindig kárász, bár darabos és szép példány. Távolságot vagy helyet változtatni még korainak gondoltam, ezért inkább egy kis pluszként bevetettem két aromasprayt. Hogy ennek köszönhetem-e, abban nem vagyok száz százalékig biztos, de tény, hogy a következő dobásra már nem kellett csalódnom az elhúzós kapásban, mert végre pontyot fáraszthattam, ha nem is túl nagyot. Aztán az elsőt hamarosan további három követte. Szerencsém volt, mert megtaláltam őket anélkül, hogy klipszből kiakasztott zsinórral és dobásról dobásra történő kereső horgászattal kellett volna a nyomukba erednem. Vagy ami ugyancsak benne volt ebben a napban, akár az is előfordulhatott volna, hogy arrébb kell költöznöm. Nem ez történt, és végül a tökéletes pozícióban kínált aprócska csalival és egy kicsi kis aromás trükközéssel horogra tudtam néhányat csalni. 



Írta és fotózta: Szarka László
Megjelent nyomtatásban: Sikeres Sporthorgász Magazin XVI. évfolyam 3. (2021. márciusi) számában.

---