A harcsafelderítés módjairól

A harcsafelderítés módjairól

Gyakran merül fel kérdésként, hogyan fogok hozzá a horgászathoz egy számomra új, ismeretlen vízen. A kérdés időszerű, mert általában a vizek felderítésére az év második felét szánom. Erre az időszakra minden harcsás szempontból fontos esemény lezajlott a vizeken és a horgászatuk is kicsit monotonná, rutinszerűvé válik. Az év második felében sokkal nehezebb becsapni, horogra csalni a harcsákat, ám egy új vizet felfedezni, megismerni kiváló ez az időszak.

Túlzottan nehéz dolgunk nincs, mivel a harcsák minden élőhelyen megőrzik alapvető szokásaikat, és használják az életterüket. Az év második felét a harcsák többsége állandósult fekvőhelyeken vagy területen töltik, akár több hónapig is, ha az időjárásban, a vízállásban nem áll be jelentős változás. Nem számottevő a vándorlás. Ilyenkor könnyebben megtalálható, nyomon követhető, felmérhető az állomány. A fekvőhelyek vagy a fő táplálék terén ettől függetlenül, az egyedi körülményeket figyelembe véve, lehetnek jelentős eltérések a különböző típusú vizeken.

harcsa helyek keresése

Az új vízzel való ismerkedést már otthon elkezdem. A műholdas felvételek segítségével szerzem be az elsődleges fontos tudnivalókat. Egy tó esetében ez a víz mérete, fekvése, vízrendszere, környezetének növényzete minden esetben fontos. A netről a tó korát, történetét és halállományának összetételét nézem meg.

A helyszínen, ha nem túl nagy a vízfelület, és lehetséges, körbejárom a part mentén a tavat. Elsősorban partszéli táplálékhal-tartó növényzetet, bokrosokat, gyökeres partoldalakat, fűzféléket és terülő gyökérzettel rendelkező égerfákat keresek. Az időszakos befolyókat, lóbogártúrásos szakaszokat és a békás öblöket is megjegyzem, amik nagy zivatarok, esőzések után válhatnak lehetséges horgászhelyszínekké. A bejárást csónakból is megteszem, a szélekkel kezdem. Kiemelt figyelmet fordítok a befolyó árkokra, csatornákra és a zárt vízi növényzetben lévő tükrökre. Sok harcsa telepszik be hosszú távra ezekbe a horgászszempontból valószínűtlennek tűnő helyekre, köztük meglepően nagy példányok is.

part menti harcsa keresés

Lehetséges horgászhelyszínként tekintek azokra a bokrosokra, amik előtt a mélybe törik a meder. Gyakran vannak fekvőhelyek az ilyen gyökeres bokrok alatt, amit nappal is érdemes meghorgászni. A nyílt vízen a mederviszonyok gyors megismerése érdekében szonár segítségével „szelvényezek”. A célnak egy egyszerűbb, olcsó radar is megfelelő, nem a halat keresem elsősorban, inkább a tartóhelyeket. Ha nem túl nagy a víz, a szelvényezést a hossztengelyén kezdem, majd merőlegesen viszonylag sűrűn parttól partig mérem a mélységet. Így gyorsan képet kapok a mederviszonyokról. Ilyenkor gyakran jelölök le tartásokat, akadókat és töréseket.

harcsa keresés radarral

A tényleges célpontkeresésben sokat köszönhetek a kuttyogató fának, mivel a mélyebb helyszíneket megütve sok harcsa mutatta meg magát nekem. Az akadókra, tartásokra, gyakran rá pergetek. Ekkor sem a halfogás az elsődleges, számomra elég információ az, ha tudom, hogy lakja valaki a terepet.

Előfordulhat, hogy a körülmények miatt nincs lehetőségünk ennyire alapos felmérésre, vagy csak korlátozott terület áll rendelkezésünkre, mint például a versenyeken. Az eljárás hasonló a fent említettekhez, csak aprólékosabban, részletesebben mérem fel a rendelkezésünkre álló területet. Minden esetben valamilyen változást keresek a mederben. Már pár centiméteres eltérés is jelenős lehet. A kisgyaláni versenyen fogott 70,8 kilós harcsa fekvőhelye sem volt 10-12 centivel mélyebb és fél négyzetméternél nagyobb terület. A gondosan felderített versenyhelyszíneinkről ez idáig még sosem távoztunk hal nélkül, és majd’ minden esetben a dobogó felső fokain zártunk.

70kg-os harcsa versenyen

A bejárás, a vízzel való ismerkedés jelentősége nagy mértékben felértékelődik egy „hangos” éjszaka után. A gyakori rablások helyei általában azonnal köthetők egy általunk beazonosított tereptárgyhoz, célpontot biztosítva a következő nappalra vagy éjszakára. A bejárások során előfordul, hogy olyan harcsákat verünk fel, amik látszólag a „semmin” feküdtek. A mederben az iszapon kívül semmilyen változást vagy tereptárgyat nem találunk, ami tarthatta őket. (Kivétel az elöregedett falevelek a fenéken, amire szívesen fekszenek, de ez általában csak pergetés közben derül ki. Ők a bóklászók, akik az erre az időszakra jellemző több köbméteres csoportokba verődő keszegféléket követve táplálkoznak.) 



Ezek a keszegcsapatok folyamatos mozgásban töltik még az éjszakát is, és vannak harcsák, amik őket követve jutnak a táplálékukhoz. A méretük jellemzően 20-40 kiló között. A „hátha” botok időnkét ezért is teljesíthetnek jobban, mint a célirányosok. 

A közösségi harcsás felületeken gyakran kérdeznek rá különböző módszerekre, hogy véleményezzem őket, mintha minden esetben az lenne az eredményességük kulcsa. Sokan a kapástalanság okát a csalifelkínálás módjában, a végszerelékek típusaiban látják. Egy jellemző példa a kérdések közül. 



„Ez idáig csővel próbálkoztam, nem sok sikerrel, ha váltanék Koós-féle felszínire, eredményesebb lennék?”
A válaszom egyszerű: az eredményesség kulcsa a csalifelkínálás helyszíne és minősége. Nem a módszer. A meghorgászni kívánt terület alapján választunk módszert, elsősorban a napszaknak és a harcsa tevékenységének megfelelően. Általában nappal a fekvő harcsákra fenék közelben, míg az éjszaka táplálkozókra vízközt vagy felszín közelben kínáljuk fel a csalinkat. A módszerek közül három alapvetőt ajánlok: egy úszós készséget, egy csúszó úszósat és egy felszíni, lehetőség szerint óriás antennás módszert. E három pecával a harcsázás során felmerülő összes feladat vagy területi kihívás megoldható. Mindhárom eszköz pontosan és jól dobható, alkalmas élőhal és puhatestű csalira is. Az antennás pillanatok alatt alakítható fenekezővé, emelt fenekezőnek, bójásnak, feszítősnek, kötözősnek. A hurkolt, előrekötött előkék hosszával gyorsan változtathatjuk a felkínálás szintjeit is.
Akik sokkal többet szeretnének megtudni a harcsáról és horgászatáról, azoknak ajánlom figyelmébe a szeptember elején induló Koós harcsatábor és kurzust.

Szöveg és fotó: Koós Ferenc
Megjelent nyomtatásban: Sikeres Sporthorgász Magazin XVI. évfolyam 7. (2021. júliusi) számában.





További hírek

2021.08.27.

Vertikális wobblerek

Régen még igencsak ritkaság számba ment a hasonló típusú műcsali, nekem a Salmo megismerésével jöttek képbe ezek a wobblerek, melyek igazából nem csak vertikális módszerre jók. Normál dobálós pergetésre...

2021.06.17.

A Galya patak pisztrángjai

Kis hazánkban is rendeznek a pergető horgászok számára parti megmérettetéseket. Ezen versenyek nyertesei képviselhetik hazánkat a világbajnokságon. Mivel nem vagyunk hegyi patakokban bővelkedő ország,...

2021.06.03.

Nagyhalas májas keverék

Fogadjátok nagy szeretettel a Fishingoutlet boszorkonyhájának legújabb összeállítását. Összeállítottunk egy igazi nagy-pontyos és tokhalas etetőanyag-csali kombinációt, amit az elmúlt időszakban teszteltünk...