A gumi mindig működik!

A plasztik csalik megjelenése hatalmas fejlődést jelentett a pergető horgászatban. Minden gyártó évről évre megjelenik új formákkal és új színekkel, sőt, már az illatok is szerepet játszanak a tervezésben. Ráadásul egész évben eredményesek lehetünk velük, és a legpontosabb, legaprólékosabb meghorgászást tudja nekünk nyújtani ez a módszer. Ebből az innovációból egyetlen gyártó sem maradhatott ki, ezért hatalmas a választék, amiből csemegézhetünk.

Dunai felszerelés

Én Dunán nevelkedett horgász vagyok, ezért főleg ott horgászom. Sok esetben keressük fel a kőgátak mögötti gödröket vagy a különféle medertöréseket, kisebb zátonyokat. Ilyenkor a sodrástól függően jigfejes horogra tűzzük a gumihalakat, amiket a meder alján emelgetünk végig. Fentebb írtam, hogy a legpontosabb, legaprólékosabb technika ez, mert méterről méterre kínáljuk fel a csalinkat. Akkor is kapásra tudjuk bírni a tüskéseket, ha épp nem a táplálkozási ciklusukat élik meg. Van, hogy csak felidegesítjük őket, és odavernek a csalinak, vesztükre, hiszen ekkor is már lehet jó akadásunk. A Duna megkívánja a nehezebb jigfejeket, főként a sodrás miatt, ezért rendszerint erősebb bottal horgászom. Általában 2,1 méter vagy inkább picivel hosszabb botokkal lehetünk a legeredményesebbek.

Orsó tekintetében a 3000, 4000-es méretű típusok az optimálisak. Zsinórban pedig 0,08 milliméteres fonott alá semmiképp nem ajánlott menni. Zsinórok terén is nagy a választék, nagy általánosság, hogy az ár tükrözi a minőséget. Ez alatt azt értem, hogy a méretpontosság, a szakítószilárdság a minőségi zsinóroknál természetesen jobb. Ha csökkentjük a vastagságot, akkor a kisebb súlyok is elegendőek, de a szakítószilárdság is csökken.

A horgászat során folyamatosan váltogatom a gumihalak formáját, színét, de egy adott típuson belül a méreteket is! Sokszor tapasztaltam már, hogy a méretváltás hozta meg a sikert. Több oka is lehet ennek, egy részt, hogy az adott táplálékhal mekkora, vagy más lett az általa keltett rezonancia. Azt kell mondjam, elég finnyásak a süllők és a kövesek, ezért valamikor napról napra változtatni kel a menüt, hogy sikeresek lehessünk.



A legutóbbi alkalommakkal a 9-12 centis gumihalakkal voltam a legeredményesebb! A 9 centis mérettel kezdtem szokás szerint akadót vallatni. Ez egy mederben lévő kőpad, ami elég ragadós tud lenni. Az első dobásra bent is veszett a csalim, de legalább tudtam, jó helyen horgonyoztam le. A következő dobásokra ugyanazt a csalit szereltem fel, ami már előre fel volt fűzve, csak pár grammal könnyebb jigre. A part elé, 45 fokban dobtam, és emelgettem, lassan vezettem magam felé a plasztikot, amikor villámszerű ütésem érkezett! Azonnal bevágtam, és titkon azt reméltem, jó hal lehet, ami a 9 centis halamat behörpölte!

A fárasztás első métereiben már éreztem, hogy nem kapitális a jószág, hiszen a jó süllő nem jön fel ilyen hamar, tovább tud a testtömegét kihasználva a mély vizekben védekezni. Illetve a gerinces botom is mutatta, hogy nem lesz ellenfél számára ez a hal. Kisebb fejrázások közepette folyamatosan terelgettem a csónak felé, és meglepődve láttam, hogy egy szép köves rontott neki a csalimnak. Mire társam felocsúdott és összeszerelte a botjait, már egy halon túl is voltam, de abban egyeztünk meg, ha már ilyen kövesek lakják a terepet, akkor tartsuk a méretet! Az elképzelés helyes volt, mert több kősüllő is jelentkezet rövid időn belül. Mindketten fogtunk még pár kövest és kisebb süllőket is, a bandanagy nagyjából két kilót nyomhatott.

Dunai csukák

Bár nem szoktunk kimondottan csukázni a Dunán, amit magam sem értek miért, de időnként meglepetésszerűen beleakadunk pár példányban. Rendszerint megjelennek süllős helyeken is, de ilyenkor ősszel és télen a holtágak torkolatai környékén, partszélben késő délutánonként mindig feltűnnek. Ekkor azért meghazudtolva előbbi állításomat, dobok rájuk célzottan is. Ilyen esetekben teljesen ki kell dobni a part szélébe, onnan léptetni be a meder felé a csalit. Azért, hogy ne akadjak el, speciális szerelést alkalmazok, a horgon van a lényeg. Én rendszerint használok offset horgot ilyen esetekben. Ezt alapvetően vagy önsúlyos horoggal (amikor a súly a horog öblén van elhelyezve) vagy cheburaska fejjel szereljük. A csalit pedig akadásmentesen el tudjuk rejteni, ezzel biztonságosan vezethetjük ragadós terepeken. Bedőlt fákban, növényzetben, kövek között biztonságosan átcsúszik a csali, kisebb a veszélye az elvesztésének. Az offset horgokra a keskenyebb, hosszabb gumikat lehet optimálisan felfűzni. Amint kijuttatjuk a csalit a part szélébe, lassú vontatással, emelésekkel indítsuk meg, az első 15 méteren kellene érkeznie a kapásnak. Csuka általában nem szokta követni a mederbe a csalihalat.

Balatoni süllők, kövesek, balinok

Ahogy mondtam, dunai horgász vagyok, de a Balaton nagy szerelem, ha tehetem, mindenképp elmegyek oda horgászni. Teszem ezt minden évben több alkalommal, és el kell mondjam, teljesen más technikát igényel, mint a folyóvízi peca. A legfontosabb, hogy állóvíz (bár ha a Tihanyi-kútban horgászunk, meglepő áramlásban lehet részünk), ezért jóval könnyebb jigfejeket használhatunk. A meder alját is jobban lehet érzékelni, hiszen a sodrás, keresztáramlás nem mozgatja össze-vissza a csalinkat. Ide már természetesen viszek lágyabb botot is, mert a sodrásban védekező kétkilós ragadozó a Balatonban könnyebb ellenfél. A Balatonon persze ismerni kell a jó tartásokat, akadókat, ahol csoportosulnak a halak.

Mivel kisebb súlyokkal horgászunk, könnyebb botokat és kisebb orsókat használunk, amivel a kisebb súlyok is jól érezhetők, de az esetlegesen beugró nagyobb halak sem jelentenek gondot. Itt persze nem a 20 kilós harcsára gondolok, mert nyilván az erős lenne ennek a kategóriának, de nem is arra lettek tervezve. Figyeljünk a botválasztásnál a bot karakterére, jig-es botot válasszunk, mert azok gyorsabban reagálnak a kapáskor, több kapásunk fog megmaradni.



A Balaton nagy előnye még, hogy van helyünk bőven a fárasztásra, legtöbb esetben nem kell túlságosan erőltetni a felszerelést, hogy a halat megállítsuk vagy visszafordítsuk az akadó felől. Itt már sokkal kisebb súlyokkal pergettünk, maximum 10-15 grammig megyünk fel, ha fúj a szél, akkor indokolt a nehezebb súly, szélcsendes időben, de inkább az öt gramm környéke volt az ideális. Bízva a nagy süllőkben (mert szerencsémre eddig mindig beleakadtam egybe) vittem magammal nagyobb horgokat, 5.0-s vagy akár 6.0-s méretben is. A nagy horgokra azért van szükség, mert ha kicsi horoggal horgászunk, a komolyabb süllő szájában nem lesz jó akadásunk. Vagy sok esetben csak kapást érzünk, de halunk nem lesz.



A Balatonon több esetben lepnek meg a balinok is, süllőzés közben elragadják a gumihalat. Amikor nem rabolnak, nincs jelük a vízfelszínen, akkor vízközt vagy a meder felett kicsivel tartózkodnak. Ha fel tudjuk fedezni őket, főleg a déli parton a marás közelében, akkor több darabot is ki tudunk belőlük piszkálni. De az is megoldás lehet, hogy ha rablásra dobunk rá, és gyorsan vezetjük a gumihalunkat, akkor annak is oda dörrentet az őn.

Sügerek, kősüllők

UL peca tekintetében fel kell készülni a kisebb csalikkal. Az UL pecában az igazán érzékeny felszereléseket kell összhangba állítani. Csalik tekintetében 3-5 centis méretig is le kell menni, ha indokolt az eredményességhez. Ezen csalikkal a Balatonon, de a Duna mellékágain is jól fogtam sügéreket és a kősüllőket. UL botok akár a 0 grammtól is indulhatnak, de a 10-12 gramm fölé ritkán mennek. Természetesen itt is vannak igazán gyors akciójú botok, amelyek azonnal közvetítik a villámgyors támadásokat. Orsóméreteknél viszont 1000-estől maximum a 2500-ig megyünk. Már vannak igazán vékony fonott zsinórok, de sajnos, ha jót akarunk, akkor mélyen bele kel nyúlni a pénztárcánkba. Jigsúlyok tekintetében akár egy grammtól is indulhat a felszerelés, de a 3 és 5 grammos a legelterjedtebb. Van, hogy nagyon le kell finomítani, épp hogy süllyedjen a csali, de az is előfordul, hogy kissé túl kell súlyoznunk a csalit. Valamikor az aktívabb mozgás váltja ki a kapást.

Szöveg és fotók: Hodula Tamás
Megjelent nyomtatásban: Sikeres Sporthorgász Magazin XVII. évfolyam 1. (2022. januári) számában.