Domolykók a Dunából

Nem kimondottan domolykós víz a Duna, bár lakják szép számmal. Igaz, erősödik az állomány a víz tisztulásával, mégis, ha a domira gondolunk, nem a Duna jut eszünkbe első blikkre. Hogy került előtérbe a domolykó ebben a cikkben? Van annak némi előzménye. Nézzük…

Szerettem volna halas képeket készíteni az újonnan beszerzett wobblereimről, ezért szóltam Gábor barátomnak, hogy legyen a segítségemre. Egyrészt többen több dobásig jutunk, több csalit ki tudunk próbálni, illetve fényképezni is könnyebb, ha van segítség. Viccesen visszakérdezett, hogy emlékszem-e a Hofi-viccre, amikor az átkosban megmondták, hogy egy malacnak mennyit kell fialnia. Ott tíz darab volt az elvárt mennyiség, de csak négy született, ha jól emlékszem rá…

Ebben az évben szeretett Dunánk vízállása nem szokványosan alakul, tehát nem bizonyult sima feladatnak, mint mondjuk az előző években. Sokszor van magas víz mostanság, és ami a legzavaróbb, hogy hirtelen árad és apad. Ha a víz magas, akkor a halak szétszaladnak az ártérbe, erdőkbe, amit lehetetlen meghorgászni. Nő az életterük, ami pont olyan, mintha kis vízállásnál sokkal kevesebb lenne a hal. Az áradás koszos, szemetes vizet hoz, illetve az erős ingadozás nagy nyomással is jár, amit szintén nem viselnek jól. Ez biztos befolyásolja őket, hiszen nekünk is tud fájni a fejünk, ha erős front érkezik.

Gábor nagy wobbler-gyűjtő, de mondtam neki, hogy csak botot hozhat, csalit nem. Ma mindenképp az újdonságaimmal fogjuk szórni a pályát. Tesztre szántam ezt a pecát, még véletlenül se nyúljon félre – gondoltam. Botot is adtam volna neki, de a zenész a saját hangszerén tud legjobban muzsikálni, ezért ezt az örömöt meghagytam neki.
Felszerelés. Balinra is készültem, nagyobb wobblerekhez 210 centi hosszú, 7-18 gramm körüli botot és egy 3000-es pergetőorsót választottam, rajta 0,06 milliméteres fonott zsinórral. Kisebb csalikra, domolykóra pedig 1,90 méter hosszú, 2-10 grammos botot 0,04 milliméáteres fonott zsinórral szereltem fel. Szoktam fluorocarbon előkét is kötni közvetlenül a főzsinórhoz, arra pedig egy sima kapocs kerül. Érdemes elgondolkodni, hogy milyen erősségű előkét kössünk, balinnál simán mehet a 0,28, 0,30 milliméteres, de kis wobblerek esetében elég lenne a 0,18-20 milliméteres is. Igen ám, de ha feldobjuk a fára a csalit, akkor leszedni biztonsággal, az erősebb előkével könnyebben lehet, ezért nehéz pályánál akár a 0,25 milliméteres vastagság is elmehet. Aki jól dob, biztonsággal veti be wobblereit, az természetesen finomíthat a szerelésen. Számolni kell a sodrással is, a csónak azzal a pár száz kilójával szépen halad, de ha felakadunk, akkor azt vissza is kell terelgetni arra a helyre, ahol a csalink felakadt. Na, ez egyedül azért tud okozni problémát.

Induljon a pergetés! Kihajóztunk nagy reményekkel telve, mint minden alkalommal, de titkon sejtettük, hogy nem lesz ez annyira sima mutatvány. Első próbálkozásra igyekeztünk balint keresni, megvallom őszintén, kevesebb sikerrel jártunk. Ígéretes partrészeket végigcsorogtunk, lestük a pályát, hogy hol bukkan fel balin, fröccsenős rablása mikor árulja el az őnt. Ez elmaradt, de azokat a helyeket, ahol szokott állni, mégis megszórtuk, hátha egy olyan periódusban érjük el, amikor nem eszik, de az elé tett wobblerre reflexszerűen odaver. Hát nem vert oda, pontosabban alig, pedig precízen horgásztuk a jó helyeket, ami előzőleg rendszerint adott halat.

Áttörés. Váltani kell, ha valami nem működik… Tanakodtunk, gondolkodtunk, mit kellene másképp csinálni, és azt találtuk ki, hogy felejtsük el a nagy balint, van ilyen is, most épp nem fogunk pózolni matuzsálem fenekeszeggel. Lejjebb mentünk wobblerméretben, a kapocsba a 7-10 centis wobblerek helyett a kisebbek kerültek. Újból nekikezdtünk a csorgásnak, hiszen bíztunk a helyben. Az első dobásokra Gábornak volt egy kisebb balinja, kölyök volt, tán még méretes sem. A következő percekben viszont éreztem, hogy hal van a wobbleremen, apró, de agresszív ütéseket kaptam. Ilyenkor arra is gondolhatunk, hogy valamibe belehúztuk, de a többszöri ütés egyértelműsítette, hogy hal okozza. Ami ilyet produkál, az kizárólag a domolykó lesz! Azonnal nyúltam a dobozhoz, hogy megkeressem a kedvenc 3 centis domis csalimat, ami egyébként tavasszal rengetek jászt adott. Ez a csali kissé süllyed, ezért domizásra kiváló típus.

Visszatekintés a tavaszi jászozásra. Március vége felé kimozdul a jászkeszeg a mélyből, az éledező természetnek és a szaporodási ösztönnek köszönhetően elkezdenek sóderes zátonyok környékén nagy számba gyülekezni. Táplálkozásuk is intenzívebb lesz, ezért nekünk, horgászoknak egy nagyon jó lehetőség pergetni rájuk. Apró wobblerekkel lassan vagy csak a sodrásban tartva, de gumi csalikkal is jól foghatók. Jász egész évben szinte fogható, de minden évszaknak megvan a maga sajátossága.

Domi. Domolykóra másképp kel horgászni, mint balinra: lassú vezetéssel, időnként megállítva vezessük a csalit. A balin szereti a csobbanást követő gyors bevontatást, a domolykónak viszont akár ott is hagyhatjuk a wobblert a csobbanást követve, és kis idővel később megindíthatjuk. Ami még nehezítette a pecát, hogy a magas víznek köszönhetően nyaldosta a víz a bokrok alját, ahova a csalit be kellett juttatni, ezért nagyon pontosan kellett horgászni. Ha nem tesszük oda precízen a wobblert, nem veszi észre, és mivel óvatos hal, nem ugrik ki métereket egyből a csobbanásra. Persze van, amikor nem sikerül kivitelezni, és feldobjuk a fára, ha szerencsénk van, akkor le tudjuk szedni, ha nem, akkor baj van, mert akár el is veszthetjük a csalit. Itt jön egy fontos szempont: az ár! Tessék körbenézni a piacon, hogy egyes típusokat aranyárban mérnek, persze ezek között vannak nagyon fogósak, de az „olcsó” csalik is igen eredményesek tudnak lenni! Elnézést a pénztárcákban való kutakodásért, de nem utolsó szempont ez sem.

Azt kell még jól belőni, hogy milyen távolságra vagyunk a parttól, mert ha túl messze csorgunk, akkor nem tudunk pontosan dobni a bokrok alatti lyukakba, és a nagy távolság miatt túl sokat kell tekerni a csalit, mire újra dobhatunk. Közelebb kell menni, de még megtartani azt a távot, amikor nem zavarjuk el őket. Azt, ugye, mondanom sem kell, hogy lehetőleg csendben, zörgésmentesen tevékenykedjünk, sőt, ha lehet, inkább üljünk a csónakban. Parti pergetőknek azt tudom javasolni, hogy nagyon óvatosan lépkedjenek, és ha van lehetőség, akkor sodrásiránynak felfelé is próbálják meg a partszélt dobni.

Csalitípusokban van sok fajta, a kishalutánzattól a bogarakon át a lárvákig. A domolykó mindenevő, ezért bogarakat is előszeretettel fogyaszt. Nem véletlenül szereti a bokrok alját, hiszen a behulló rovarok azonnal prédává válnak számára. Azt meg kell, hogy mondjam, a kisebb folyókon tapasztalatom szerint jobbak a bogárimitációk, mint a Dunán. Bár fogtunk vele itt is, de a Dunában inkább az ivadék a domolykó tápláléka. Minél nagyobb lesz, annál jobban fog hasonlítani a balinra, akinek egyértelműen a kishal lesz a fő tápláléka. A nagy domolykók esetében már a 6 centis kishalutánzat is tetszeni fog, illetve a duci 5 centis Crank típusú wobblerek.

Ha sikerül megfejtenünk a domolykók tartózkodási helyét, és hogy mit eszik éppen, nagy élményekben lehet részünk. Agresszív kapásai, erős odadörgölései azonnal felismerhetők.

Egy dologra kell nagyon vigyázni: a kézben való tartása veszélyes, ha a horog még a szájában van. Szerintem a legtöbb alkalommal ők húzták bele a kezembe a horgot. Ettől eltekintve nagyon jó móka, és igen örvendetes, hogy erősödik az állomány!

Írta és fotózta: Hodula Tamás

Megjelent nyomtatásban: Sikeres Sporthorgász Magazin XV. évfolyam 11. (2020. novemberi) számában.

Vélemény, hozzászólás?

Fishinda Marketplace